Az ovis ballagás közeledtével már hetek óta azon törtem a fejem, hogy a megszokott, klasszikus virágcsokor helyett mivel is lephetnénk meg a szeretett óvónéniket és dadus nénit.
Már a tavalyi évzáróra is egy-egy mezei virágokból kötött csokorral készülünk, így esett a választás a mezei virág szőttesre, melynek keretére egy kis táblácska is került az óvónénik nevével.
Tényleg érdemes kimenni a közeli mezőkre, nem is gondolnánk, hogy milyen helyes virágcsokrokat lehet összehozni!
Bogika nagyon büszkén adta át a kis ajándékokat, melyek elkészítésében természetesen aktívan részt is vett.
Amióta megláttam valahol egy hasonlót, azóta él bennem a vágy, hogy készítsek egy cserépkoszorút, aminek egy-egy mini cserepében kis sziklakerti növények üldögélnek. Végre beszereztem a hozzávalókat, és az egyik forró májusi délután örömére úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy nyári stílusba öltöztessük a kertkaput. 
Csak nekirugaszkodni volt nehéz, de közben rájöttem, hogy az egész nem is olyan bonyolult. A különböző méretű cserepeket egy kreatív boltban szereztem be, és vékony dróttal tekergettem rá őket a koszorú alapra, ügyelve arra, hogy a 4 legnagyobb méretű lehetőleg felfelé álljon, merthogy abba ültetni is akartam valamit. 
