2017. január 19., csütörtök

Vintage órák

Szóval az úgy kezdődött, hogy a Mama régi bútora hozzám került, és sötétbarnáról fehérre változott... A szekrényen tárolt egyéb díszek átkerültek a mama szobájába, de mivel kb. 50 évig ehhez a szekrényhez kötődtek, nem igazán lett jó helyük.
Ajánlgatta is, hogy vigyek el belőlük amit csak akarok, mert neki már semmi sem kell. Elsőre nem mertem semmit mondani, mivel volt ott minden: egy óriási, magasfényű, sötétbarna színű óra, aztán egy másik óra, olyan igazán giccses aranyszínű forgóingás, rengeteg porcelán baba, porcelán állat, porcelán rózsa, és még több kristályváza...

Hónapokkal később, egyszer csak a két órában megláttam valamit: Vintage óra! Így újra előkerült a pasztell színű festék, és az antikoló paszta.

Aztán alig készült el az első, máris ott sorakoztak az asztalomon újabb darabok. Anyukám is kedvet kapott: "föláldozta" ő is a kis forgóingás óráját, és jött egy régi orosz felhúzós fali óra is.


Ez olyan tiszta arany giccsparádé volt...

Ez fényes barna volt, és 50 évig állt a Mama szekrényének tetején...

Ez anyukám órája, aki belezúgott ebbe a stílusba...

Ez pedig még a Dédi órája volt - nagyon pontosan működik!

2017. január 9., hétfő

Cipőt készítettünk


Nemrég bukkantam rá Franka Cipőkészítő Műhelyére, és azzonnal tudtam, hogy ide el kell menni.
Ez egy amolyan "csináld magad" cipőkészítő műhely, ahol bárki elkészítheti a saját kis mokaszinját.

Csuda jó nap volt, vittem Bogi lányomat is, aki aktívan besegített a készítésbe. Persze volt motiváció: egyforma a lábunk, így joggal pályázik az osztott tulajdonjogra...

Mivel kint javában röpködnek a rég nem látott minuszok, mi magasszárú bélelt mokaszint készítettünk.
Az eredmény nagyon kellemes meglepetés volt: annyira kényelmes, hogy olyan, mintha semmi sem lenne a lábamon. És olyan új, hogy sajnálom hordani...